Ultra White

Ez most "csak" egy képről fog szólni. Kiváncsi vagyok kinek hogy tetszik. A lényege, hogy valami nagyon fehéret érzékeltessek. Nem is tudom sikerült-e. Valószínűleg ki kellene nyomtatnom, hogy látszódjon mennyire fehér a fehér, mert amúgy monitor függő a dolog. Nálam nagyon az :))) De valószínűleg nyomtatásban is nyomtatónként változna. Kellene egy fotónyomtató :))) Meg még mi nem kéne hihi :)))))

Nap kérdése: Mennyire fehér a fehér???? Nagyon nehéz lefotózni!!! HF: fényképezz valami igazán fehéret, kiváncsi vagyok hogy fog sikerülni :)


Nekem ilyen lett:

Dishwasher - installation

Nem teljesen fotós téma, de nem tudom a mindennapi életemet kizárni a blogolásból. Az az igazság nem is akarom. A történet úgy kezdődött, hogy elromlott... a mosogatógép. Najó nem teljesen romlott el, de már le volt szakadva az ajtaja, meg a kereke, igaz még mosott, úgy ahogy, de beszélgetni már nem lehetett mellette, ha bekapcsoltuk, annyira hangos volt. Úgyhogy meg kellett győznöm magam, kell egy új... Pont jókor, mert nagy leárazások voltak az üzletekben, így méginkább hatottam magamra. Kell ez nekünk! Ki is néztem magamnak előtte, melyik a leghalkabb, legenergiatakarékosabb a mi árkategóriánkba, utána olvastam vagy ezer hozzászólást, ki mennyire volt elégedett, vagy épp elégedetlen a kicsikével kapcsolatban. Mivel igen jókat írtak róla, ezért nem is volt kérdés, nekem pontosan ez a TIPUS kell. Másnap el is mentem kislányom kíséretébe az adott üzletbe, és jóóóól szemügyre vettem a mosogatógépeket, mikor is kiderült, hogy na ez a fajta, na ebben a színben (konkrétan fehérről beszélünk), na aaaaz, az nincs raktáron, de van feketében meg ezüstben. Fél órás konzultáció után megegyeztünk Danival az ezüst színben, ami ugyan jóval drágább, dehát most mit lehet tenni, fekete szóba sem jöhet. Gyors fizetés után közölték velem, hogy 2 hét múlva ki is szállítják. KÉTHÉÉÉÉT! Nincs mit tenni kibírjuk, és egyből beledobtam a kosárba egy mosogatógép összerakáshoz feltétlenül szükséges szettet, ami tartalmazott egy csövet és jópár illesztőcsavart, mondván erre nekünk TUTI szükségünk lesz. Lassan, de eltelt a két hét, és a srácok idehozták nekem a csodát. Gyönyörűszép, ezüst, és konstatáltuk, hogy külön processzor van rajta ))))) ez aztán döfi, itt biztos nem semmi számítógépes vezérlés felel a megfelelő működésért :))) Na akkor tegyük be! Körülbelül 5 perc után kiderült, ez nem fog menni, mert a kis szettben, amit nagyon okosan megvásároltam, nincs meg a megfelelő illesztés. WTF!!!! Mondtam hangosan, és lelkesen elhatároztam este 11 óra magasságában, hogy szerzek egyet. Dani ellátott jótanácsokkal és nekiindultam a legközelebbi bevásárlóközpontba egy rézcső és egy csatlakozó társaságában. Senki nem volt az üzletben, eladók sem igazán lézengtek volna, ha én meg nem jelenek a fenyegető tárgyakkal. Ahogy megláttak 3 eladó vetette rám magát, hogy segíthet-e. Úgy nézek én ki??:)))) El is mondtam gyorsan mi a problémám, fél órás tanakodás, és a raktár tízszeri megtekintése után közölték, hogy na pont ilyen, na pont most, na az nincs. Holnap menjek el egy másik helyre. Nem kicsit lettem ingerült, de mit volt mit tenni, hazavánszorogtam, és megvártam a másnapot. Amikor is ismételten magamhoz vettem a rézcsövemet, és a bizonyos csatlakozót, és teljesen biztosra vettem, hogy egyből sikerrel járok. TEHÁT NEM! Egyik helyről küldtek a másikra, mikor is végre találtam egy hozzáértő kedves idős embert, aki a kezembe nyomott egy ugyanolyan mosogatógép összerakó szettet. Már majdnem kezdtem reklamálni, hogy ne szórakozzon velem, nekem ilyen már VAAAN! De ő kedvesen megmutatta a műanyag boritáson keresztül, hogy higyje el kedves az kell magának. És igaza lett :))))) A másik szettből hiányzott az az alkatrész, pont az, pont ott, de most már itt van a kezemben tartom :)

Íme:

A mosogatógépről is készül sztárfotó, de arra még várni kell egy pár órát, napot, hetet... :)))

Sharpness - Part 2

Avagy a teljes megvilágosodás. Buddha öntudatra ébredtem. El sem merem mondani. Még jó, hogy közzétettem kb 2 mp-el ezelőtt az előző hozzászólásomat, mert ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek: NEM, NEM, NEM a géppel van a baj, igaz, nem a legkorszerűbb technológia, és gyakorlatilag csak jobb van nála, de kéremszépen ezzel is lehet jó képeket csinálni. Így van én csináltam hülyeséget, bevallom! Azt nem merem leírni, hogy mit, mert nagyon kellemetlen lenne :)))))))))))) A lényeg, hogy a sok utána olvasása, és nem megemésztése a dolgoknak tud olyat képezni az emberben, hogy apró hibát ejtsen. Mondhatni amatőr hibát, de mivel az volnék :), ezt akár el is nézhetem magamnak :)))) Na mutatok egy két jobb képet, azért a jótól messze van, de sokkal jobbak. Azért a fix fókuszú objektiv KELL :))))) csakhogy mindenki tudja :))))

Sharpness - Part 1

Hogyan csinálják a nagyok??? Már egy ideje örlődök ezzel a dologgal. Hogyan lesz olyan eszméletlen éles egy kép? Válaszom, halvány gőzöm sincs. Már milliónyi posztot elolvastam a neten, és kipróbáltam ezer féle beállítást, és figyelembe vettem mindent, amit csak lehet. MÉGSEM sikerül. Nagy ritkán van egy - egy képem, ami azt mondom élesebb a többinél, de felnyagyitva 100%-ra lehet látni némi homályt. NEM AZ IGAZI. Ha én már mindent megtettem, és már állványról fényképezek, gyakorlatilag alig érek a géphez, ami ugye az esetek nagy százalékában nem megoldható, de ha még így sem sikerül, akkor lehetséges az, hogy nem bennem van a hiba? talán halszálnyi esély van rá, hogy nem én csinálom teljesen rosszul? Ok, tegyük fel, nem én vagyok az, aki totálisan hibás, akkor más már nem marad, csak a fényképezőgépem. Lehetséges az, hogy tükörreflexes gép, és tükörreflexes gép között ekkora különbség legyen? Feltételezem igen, mert ha nem, akkor miért van a gépek között ekkora árbeli különbség. De biztos, hogy a gépem hibás ennyire, és nem lehetne ezt a dolgot megoldani egy új objektívvel? Olvastam a témában, mint már mondtam, és rengeteg helyen írták, hogy egy fix fókuszú, kis f számú (minél kisebb az f-szám, annál tágabbra nyílik a blende) objektív csodákra képes. Viszont, honnan tudom azt, hogy nem alapjaiban vannak a gépemmel problémák, azaz már a géptestet is le kéne cserélnem, nem pedig csak az objektívet? Mi van akkor, ha megveszek nem kis pénzért egy objektívet, és ugyanolyan elégedetlen lesze utána is? Azon gondolkoztam megkérek egy fotóst, hadd használjam a kameráját egy picit (ez amúgy lehet nem jó ötlet, mivan, ha nem engedi, elég kellemetlen lenne), és meglátom abból mit tudok kihozni, mert ha azok a képek is homályosak lesznek, vagyis inkább úgy fogalmaznék, nem lesznek kellőképp élesek, akkor tuti velem van a gond, és az agyamat kéne helyretenni, mielőtt befektetnék egy nagyobb összeget. Esetleg meg lehetne kérni, hogy használja az én gépemet, mert ha ő képes vele olyan képet készíteni, amivel elégedett lennék, akkor megint csak én vagyok a hibás...

Azért még nem adtam fel :)

Bálint

A rosszcsont kétésfélévesem. Iszonyat akarattal rendelkező egyéniség, nem tűr ellentmondást semmiben. TISZTA ANYJA a gyerek - a szószoros értelemben. Bálint az örökmozgó, a megnemálló, abszolút nem a "kiteszem hűlni" típus. Ezért szeretjük őt, így ahogy van, mégha nehéz is vele megküzdeni nap mint nap. Egyértelműen ő a vezető mindenhol, az oviban, a játszótéren, így itthon is. Na ezt elég nehezen viselem, bevallom. Mostanában "bojkottmesternek" szoktam hívni, minden tervemet meghiúsítja, így a fényképezéseket is. Soha nem néz a kamerába, persze direkt, mindig elfordul, szemből gyakorlatilag képtelenség lefényképezni, pedig édes mosolya van, tiszta és őszinte :) csak tudnám, megörökíteni.

Jázmin

Mi lenne a legjobb gyakorlás a portré készítésre, mint a saját gyermekeim fényképezése. Jázmin egy igazi kis hercegnő. Nagyon nyugodt,  mosolygós kis tünemény.  Mondhatom, hogy könnyű dolgom van, mert róla nehéz rossz képet csinálni, így van ez amúgy Bálint esetében is :)))) Abszolút elfogult anyuka vagyok :))) Azonban nem csak az alany fotogén természete fontos  - sajnos :)) - hanem az én technikám is. Na ezen még van mit gyakorolni :))) de semmi gond, ez könnyedén orvosolható :)) Úgyhogy gyakorlok még vagy 300 évet, és sikerülni is fog :)))

Anna Ruby Falls

Amikor Helenben jártunk, tervbe vettük, hogy elmegyünk egy közeli vízeséshez. Jártunk már ott korábban is, és akkor is nagyon tetszett. Aztán megtörtént maga a csoda, Ildiék felajánlották, hogy figyelnek a csimotákra a heleni folyóparton, menjünk csak mi ketten. Először nemet mondtam, áááááááááh az így nem fog működni, kicsit meg is ijedtem bevallom őszintén. Aztán addig addig győzködtek, merthogy végülis  a kicsi most kapott enni, a nagy meg még alszik... Miért is ne!!! Elég idegesen indultam el. Persze még mindig én vezettem, és a hegyi kanyargós úton le tudtam vezetni a feszültséget :))))) Az egész út alatt volt egy hiányérzetem, minden gyereksírásra felfigyeltem. A szokás hatalma ugye :))) Az viszont biztos, hogy gyerekekkel nem lett volna ilyen élvezetes a dolog. :)))

Rá kellett jönnöm, nem is olyan könnyű, sőt mitöbb nagyon nehéz vízesést fényképezni. A mozgás miatt, nehéz a fókuszt beállítani, folyamatosan homályos lesz valahol a kép, jó lenne érzékeltetni a vizesés dinamikáját is stb... Próbálkoztam a zársebesség/f szám arányán. Kellett volna kb 2-3 nap pluszba, hogy jó képeket kapjak :))) Mivel ennyi időm nem volt, ezért be kell érnem azzal, ami volt :))) Az is nehezitette a dolgomat, hogy nagyon sokan voltak, igy a várjun a megfelelő pillanatra szóba sem jöhetett.

Helen

Szombat reggel kis késéssel végre elindultunk Helenbe. Én vezettem, mert miért ne :))) Legalább kezemben tarthattam az irányítást:) Mikor megpillantottam magam előtt az első hegylábak egyikét, nagy nyugalom fogott el. VÉGRE!!! Már nagyon hiányzott a szintkülönbség, és vágytam a hegyi levegő, friss illatára. Csodálatos német stílusú kisvárosba érkeztünk. Annyira jó érzés fogott el, mikor megláttam - egy kis Európa itt a nagy Amerikában. Komolyan, mintha hazaérkeztem volna. Gondoltam is magamba, na itt aztán lehet fényképeket készíteni, milyen jó lesz nekem... Tehát NEM!!! A kétéves poronyt nem így gondolta, ment a szélmalomharc a "mi merre akarunk menni", és ő "merre akar menni" cimmel. Hát persze, hogy homlokegyenest ellenkező irányba indult el minden lépésünkre válaszolva. Nagy ötletként jött a "hogyan fárasszuk le a gyereket és altassuk el a babakocsiba" történet, és utána inkább kézbe visszük a kicsit, mivel az nem mobil még, így tutira egyirányba tudunk haladni. Hosszú véget nem érő kavalkád kezdődött. Próbálkoztam a fényképezéssel, de csak azt értem el, hogy NAGYON frusztrált állapotba kerültem. Jópár óra futkosás, és jó pár tonna kavics a folyóba való bedobása után (köszi Dani)a nagyobbik bealudt. Van 2 óránk, de lehet csak 1 felkiálltással olyan szinten kezdtük bevenni a várost, mint szerintem még soha senki Helen utcáin. Rohanás közben gyorsan kattingattam, hogy semmiről ne maradjak le :))) Persze figyelnem kellett a honnan süt a nap, merre álljak, hogyan állítsam be címszavakra, ami nem volt egyszerű a nagyobbikat tolva, de egy próbálkozásnak mindenképpen megfelelt. Arra kellett rájönnöm, hogy aztán itt még van mit tanulni, és nagyon, mondom, NAGYON messze vagyok a jó fotót készítő amatőri szinttől. A képek homályosak, sokszor becsillant a nap, és nem találtam a megfelelő fókuszt. De én igyekszek kérem... Tessék ezt értékelni.Így keletkeztek, mondhatni futtában a következő képek:

Roswell Mill

Igaz 4 éve élünk itt, de még ezt a helyet eddig nem is tudtam, hogy létezik. Ráadásul a házunktól 2 perc, úgyhogy most gyorsan el is szégyenlem magam. Fotós kánaán. Ma reggel vakító napsütésre ébredtem, úgyhogy gyorsan fogtam a kisebbiket, meg a kamerámat, na meg a legjobb barátnőmet, hogy figyeljen a kisebbikre:)))), és nagyléptekkel elindultunk a textil gyár irányába. Mert igen, igy van ez egy textilgyár, ami már nem működik, pont a folyó partján, és a vizesés lábánál, eszméletlen színekben pompázva. Aki csak teheti nézze meg egyszer, a szemem - szám tátva maradt. Odafele úton ráadásul olyan épületek mellett megyünk el, ami szintén megérne jópár napi fotózást. Gyorsan fel is dobok pár képet, miről beszélek, mert képek nélkül csak üres szavak, amiket eddig leírtam.

Photo Editing

Tegnap fotó retusálás volt a téma. Természetesen előtte, JÓÓÓL utána néztem. Olyannyira, hogy akkora káosz keletkezett a fejembe a foglalkozás előtt, hogy a teljes kétségbeesés határát súroltam. A képeim rosszabbak lettek retus után, mint előtt, így a teljes reménytelenség vette át az uralmat felettem. Este letettem a kisebbiket aludni, a nagyobbik Danira maradt, de persze így is késésben voltam, végig száguldoztam fél Atlantát, hála égnek elkerült minden rendőr (remélem egyik sem tud magyarul :)))), és 10 perc késéssel megérkeztem. Először is véleményeztük mindenki képét, megint úgy voltam, hogy egy csomó hibát észrevettem a sajátjaimon. Persze mindent teljesen másképp csinálnék már. Főleg a retus részét. Egy nagyon pozítivat kaptam az egyik képemre, amikor kint ülök a hóban, hogy a képen úgy nézek ki, mint egy olimpiai versenyző. (Épp aktualitásást élvezi a dolog) Köszi érte, ez nagy megtiszteltetés, márcsak a hegyikerékpáros múltamra visszatekintve is.
Végre eljött a fő rész, retusáltunk egy képet, nagyon, nagyon, MONDOM nagyon hasznos volt.

Mindenki eldöntheti melyik a jobb, én még nagyon nem vagyok elégedett :)))) Még nem volt bátorságom olyan képet szerkeszteni, amin emberek is vannak :)))