Bálint

A rosszcsont kétésfélévesem. Iszonyat akarattal rendelkező egyéniség, nem tűr ellentmondást semmiben. TISZTA ANYJA a gyerek - a szószoros értelemben. Bálint az örökmozgó, a megnemálló, abszolút nem a "kiteszem hűlni" típus. Ezért szeretjük őt, így ahogy van, mégha nehéz is vele megküzdeni nap mint nap. Egyértelműen ő a vezető mindenhol, az oviban, a játszótéren, így itthon is. Na ezt elég nehezen viselem, bevallom. Mostanában "bojkottmesternek" szoktam hívni, minden tervemet meghiúsítja, így a fényképezéseket is. Soha nem néz a kamerába, persze direkt, mindig elfordul, szemből gyakorlatilag képtelenség lefényképezni, pedig édes mosolya van, tiszta és őszinte :) csak tudnám, megörökíteni.

Jázmin

Mi lenne a legjobb gyakorlás a portré készítésre, mint a saját gyermekeim fényképezése. Jázmin egy igazi kis hercegnő. Nagyon nyugodt,  mosolygós kis tünemény.  Mondhatom, hogy könnyű dolgom van, mert róla nehéz rossz képet csinálni, így van ez amúgy Bálint esetében is :)))) Abszolút elfogult anyuka vagyok :))) Azonban nem csak az alany fotogén természete fontos  - sajnos :)) - hanem az én technikám is. Na ezen még van mit gyakorolni :))) de semmi gond, ez könnyedén orvosolható :)) Úgyhogy gyakorlok még vagy 300 évet, és sikerülni is fog :)))

Anna Ruby Falls

Amikor Helenben jártunk, tervbe vettük, hogy elmegyünk egy közeli vízeséshez. Jártunk már ott korábban is, és akkor is nagyon tetszett. Aztán megtörtént maga a csoda, Ildiék felajánlották, hogy figyelnek a csimotákra a heleni folyóparton, menjünk csak mi ketten. Először nemet mondtam, áááááááááh az így nem fog működni, kicsit meg is ijedtem bevallom őszintén. Aztán addig addig győzködtek, merthogy végülis  a kicsi most kapott enni, a nagy meg még alszik... Miért is ne!!! Elég idegesen indultam el. Persze még mindig én vezettem, és a hegyi kanyargós úton le tudtam vezetni a feszültséget :))))) Az egész út alatt volt egy hiányérzetem, minden gyereksírásra felfigyeltem. A szokás hatalma ugye :))) Az viszont biztos, hogy gyerekekkel nem lett volna ilyen élvezetes a dolog. :)))

Rá kellett jönnöm, nem is olyan könnyű, sőt mitöbb nagyon nehéz vízesést fényképezni. A mozgás miatt, nehéz a fókuszt beállítani, folyamatosan homályos lesz valahol a kép, jó lenne érzékeltetni a vizesés dinamikáját is stb... Próbálkoztam a zársebesség/f szám arányán. Kellett volna kb 2-3 nap pluszba, hogy jó képeket kapjak :))) Mivel ennyi időm nem volt, ezért be kell érnem azzal, ami volt :))) Az is nehezitette a dolgomat, hogy nagyon sokan voltak, igy a várjun a megfelelő pillanatra szóba sem jöhetett.

Helen

Szombat reggel kis késéssel végre elindultunk Helenbe. Én vezettem, mert miért ne :))) Legalább kezemben tarthattam az irányítást:) Mikor megpillantottam magam előtt az első hegylábak egyikét, nagy nyugalom fogott el. VÉGRE!!! Már nagyon hiányzott a szintkülönbség, és vágytam a hegyi levegő, friss illatára. Csodálatos német stílusú kisvárosba érkeztünk. Annyira jó érzés fogott el, mikor megláttam - egy kis Európa itt a nagy Amerikában. Komolyan, mintha hazaérkeztem volna. Gondoltam is magamba, na itt aztán lehet fényképeket készíteni, milyen jó lesz nekem... Tehát NEM!!! A kétéves poronyt nem így gondolta, ment a szélmalomharc a "mi merre akarunk menni", és ő "merre akar menni" cimmel. Hát persze, hogy homlokegyenest ellenkező irányba indult el minden lépésünkre válaszolva. Nagy ötletként jött a "hogyan fárasszuk le a gyereket és altassuk el a babakocsiba" történet, és utána inkább kézbe visszük a kicsit, mivel az nem mobil még, így tutira egyirányba tudunk haladni. Hosszú véget nem érő kavalkád kezdődött. Próbálkoztam a fényképezéssel, de csak azt értem el, hogy NAGYON frusztrált állapotba kerültem. Jópár óra futkosás, és jó pár tonna kavics a folyóba való bedobása után (köszi Dani)a nagyobbik bealudt. Van 2 óránk, de lehet csak 1 felkiálltással olyan szinten kezdtük bevenni a várost, mint szerintem még soha senki Helen utcáin. Rohanás közben gyorsan kattingattam, hogy semmiről ne maradjak le :))) Persze figyelnem kellett a honnan süt a nap, merre álljak, hogyan állítsam be címszavakra, ami nem volt egyszerű a nagyobbikat tolva, de egy próbálkozásnak mindenképpen megfelelt. Arra kellett rájönnöm, hogy aztán itt még van mit tanulni, és nagyon, mondom, NAGYON messze vagyok a jó fotót készítő amatőri szinttől. A képek homályosak, sokszor becsillant a nap, és nem találtam a megfelelő fókuszt. De én igyekszek kérem... Tessék ezt értékelni.Így keletkeztek, mondhatni futtában a következő képek:

Roswell Mill

Igaz 4 éve élünk itt, de még ezt a helyet eddig nem is tudtam, hogy létezik. Ráadásul a házunktól 2 perc, úgyhogy most gyorsan el is szégyenlem magam. Fotós kánaán. Ma reggel vakító napsütésre ébredtem, úgyhogy gyorsan fogtam a kisebbiket, meg a kamerámat, na meg a legjobb barátnőmet, hogy figyeljen a kisebbikre:)))), és nagyléptekkel elindultunk a textil gyár irányába. Mert igen, igy van ez egy textilgyár, ami már nem működik, pont a folyó partján, és a vizesés lábánál, eszméletlen színekben pompázva. Aki csak teheti nézze meg egyszer, a szemem - szám tátva maradt. Odafele úton ráadásul olyan épületek mellett megyünk el, ami szintén megérne jópár napi fotózást. Gyorsan fel is dobok pár képet, miről beszélek, mert képek nélkül csak üres szavak, amiket eddig leírtam.

Photo Editing

Tegnap fotó retusálás volt a téma. Természetesen előtte, JÓÓÓL utána néztem. Olyannyira, hogy akkora káosz keletkezett a fejembe a foglalkozás előtt, hogy a teljes kétségbeesés határát súroltam. A képeim rosszabbak lettek retus után, mint előtt, így a teljes reménytelenség vette át az uralmat felettem. Este letettem a kisebbiket aludni, a nagyobbik Danira maradt, de persze így is késésben voltam, végig száguldoztam fél Atlantát, hála égnek elkerült minden rendőr (remélem egyik sem tud magyarul :)))), és 10 perc késéssel megérkeztem. Először is véleményeztük mindenki képét, megint úgy voltam, hogy egy csomó hibát észrevettem a sajátjaimon. Persze mindent teljesen másképp csinálnék már. Főleg a retus részét. Egy nagyon pozítivat kaptam az egyik képemre, amikor kint ülök a hóban, hogy a képen úgy nézek ki, mint egy olimpiai versenyző. (Épp aktualitásást élvezi a dolog) Köszi érte, ez nagy megtiszteltetés, márcsak a hegyikerékpáros múltamra visszatekintve is.
Végre eljött a fő rész, retusáltunk egy képet, nagyon, nagyon, MONDOM nagyon hasznos volt.

Mindenki eldöntheti melyik a jobb, én még nagyon nem vagyok elégedett :)))) Még nem volt bátorságom olyan képet szerkeszteni, amin emberek is vannak :)))

Snowday

Nagy csoda történt a minap. Esett a HÓ! Azért nagy csoda ez errefele, mert itt Atlantában 10 évben egyszer történik ilyen. Ha esik is, egyből elolvad. Nagyon szeretem a havat, és nagyon hiányzik. Az otthoniak mást sem mondtak nap, mint nap: "Akkora hó van itthon, bárcsak látnátok!" Megszakadt a szívem, bárcsak otthon lehetnék, akár csak egy hétre is. De a JÓISTEN meghallgatta imám, és ajándékozott nekünk 1 napnyi havazást. Igazság szerint egy nap sem volt, csak egy délelőtt, és nem volt 2 centinél nagyobb, de épp elég volt arra, hogy fiam szavaival élve "hóba embert" építsünk, amit utána nagy lendülettel le is rombolt a csemete egyből. :)))) Azóta is azt emlegeti. Természetesen kattogtattam a fényképezőt, mint egy hülye gyerek, és készültek a fényképek. Most válogathatok, és szerkeszthetek rendületlen, hogy ide fel tudjam tenni, de nagyon szívesen teszem. Képek mindjárt!!!

Feet Week

Azaz hogyan kaptam meg a hőnáhított piros adidas melegítőt. :)))
A közelünkben van egy hatalmas Pláza, najó nem is egy van, de a Lenox Mall-t kifejezetten szeretem. Nagyon jó boltok vannak benne, elég gyakran járunk oda családostul (azaz mióta a gyerekek megvannak, egyre ritkábban, de azért igyekszünk), bár nem sokat vásárolunk, de ugye nézegetni, na azt szabad. Az egyedi kivitelezésű, mondhatni kicsit old school a.d.i.d.a.s bolt a kedvencem, szinte nem található olyan termék ott, amire azt ne mondanám, na ez nekem KELL. Így voltam azzal a piros adidas melegítővel is, amire már akkor ácsingóztam, mikor a gyerekek még meg sem voltak, de mindig úgy voltunk vele, hogy majd legközelebb. Persze legközelebb épp nem volt elérhető, vagy épp kardigán nem volt hozzá, vagy nadrág, vagy éppencsak a méretemben nem volt, úgyhogy nem lett belőle semmi. A minap arra járva megint megpillantottam a piros melegítőt, minden stimmelt vele kapcsolatban, de most is már épp afele hajlottam volna, hogy "MAJD LEGKÖZELEBB", mikoris Dániel azt mondta: VEDD MEG!!! Áldom a nevét azóta is. Nem kellett kétszer mondani, egyből kaptam le a megfelelő méretet, még fel is próbáltam, nehogy hibázzak. MEGVAN A KINCS!

Ezzel párhuzamosan az egyik fotós barátom a facebook-on az üzenőfalon kihirdette a Feet Week fotókavalkádot, amire is mindenki nagy lelkesedéssel elkezdte a lábát fényképezni. Természetesen én is kapva kaptam az alkalmon, meg is örökítettem a kincset, a perfect match-el :))) azaz az adidas cipővel. Édes páros ezek ketten, imádják egymást, és én is őket.

Ime:

Self - portrait

Mivel is kezdhetném, ha nem ezzel - Self Portrait! Járok egy fotó klubba minden hónap harmadik csütörtökén. Minden hónapba kapunk egy Házi Feladatot. Evidens diákként IMÁDOM a házi feladatokat, és próbálom őket a lehető legjobban megoldani. Na ez most nagyon rosszul hangzott így visszaolvasva, és lehet kicsit túlzás is, mindenesetre ezeket a házikat szívesen oldom meg. Mostani feladat egy "Self Portrait" készítése, azaz készíts magadról egy önarcképet, úgy, hogy nem használhatod sem a tükröt, sem a saját kezed, azaz nem tarthatod a kamerát a kezedben. Nem könnyű feladat több szempontból sem.

1. Kellett vennem egy állványt, mert a "felteszem az asztalra a széket, majd a kölkem játékosdobozát, és arra még jónéhány könyvet" megoldás nem tűnt sem egyszerűnek, sem biztonságosnak. Állandóan attól rettegtem, hogy a fényképezőgép lezuhan jó magasról, esélyt sem adva annak, hogy esetleg egyben megússza. Így természetesen elkezdtem keresgélni interneten a lehető legjobb állványok között, és ezzel egyidőben kértem egy fotós ismerősöm tanácsát is, SEGÍTSEN. Már épp kezdtem a családnak beadagolni a "hidd el nekem erre szükségem van, és CSAK 100 dollár, és 50%-al le van értékelve, hidd el nagyon megéri..." c. történetet. Mármár majdnem sikerült is, mikor is kaptam a választ a kérdésemre az ismerőstől: menj be a legközelebbi Walmart-ba, és vedd meg az ott kapható legolcsóbbat, ha esetleg elkezdene lötyögni, na akkor visszaviszed. Így is tettem, és az egész cécót megúsztam 25 dolcsiból. Köszi Marchet :))) Nagyon elégedett vagyok. Naszóval, ÁLLVÁNY: check

2. Úgy kell a fókuszt beállítani különböző játék macik, babák, vagy esetleg jóbarátok segítségével, hogy az az én méreteimnek, mint magasság, szélesség, megfelelő legyen. Nem volt könnyű feladat, egy egy kép több órát is igénybe vett. Eléggé frusztrált a dolog. Maci: check

3. Mivel 10 mp-em volt egy kattintásra, ennyit enged a timer, ezért a pózt igen gyorsan fel kellett vennem, tehát bonyolult műveletek, nem is jöhettek szóba. Póz: majdnem check

4. Meg kellett találnom azt, ami rám jellemző. Rám sokminden jellemző, de jó lett volna valami frappánsat kitalálni. Azt hiszem ezen még dolgozni fogok, de már sürgetett az idő, így sok tervem kudercba fulladt. Tökéletes téma: még kidolgozás alatt.

A feladatot valamilyen szinten megoldottam, csütörtökön derül ki, hogy a többieknek hogyan fog tetszeni. Kíváncsi vagyok rá...

Ime a képek, csakhogy mutassak is valamit magamból :)








Direkt a hideg és a meleg hatás elérése. Először teljesen mást akartam, valami polgárpukkasztót, valami szokatlant, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt az USA-ban (ja még nem említettem, Atlanta - GA-ban élek), ez annyira nem kivitelezhető. Ezek az emberek igen prűdek, és mivel jól megvagyok a csoport tagjaival, nem szeretném magam ellen uszítani a társaságot.

Ilyen kompozícióval probálkoztam, ez a kép nem tökéletes, nem jó a fókusz, és kicsit sötét, kellett volna szerkeszteni - nem kicsit, de nem tettem, mert a csoportvezetőt megkérdezve, arra jutottam, ez szóba sem jöhet.



Így maradtam az első kettőnél, csütörtökön ...to be continued this part...