Nem tudom ki hogy van ezzel, de nekem az egyik kedvenc filmem volt anno. Nagyon bejött, és most jöhet a depressziós, és öngyilkos jelöltek előnyben kritikák... akkor is tetszett. Sőt, nagy hatással volt rám gimis éveimben.
Egyik játszótéren többedükkel is találkozunk hétről hétre, és a gyerekek szeretnek velük "játszani":)))) Kisfiam rohan feléjük, közben ordítja, hogy KÁRKÁR a szerencsétlenje, meg repül, ahogyan csak tud :) Minap nagy elhatározásra jutottam, le kellene fényképezni őket, ahogyan éppen sütkéreznek a napon, vagy épp repülnek önfeledten. Próbáltam egyre közelebb sonfordálni hozzájuk, de édes drága "segítőm" alias Balint, ismételten rohanva szalad feléjük nagy ordítozás közepette, ezzel is megkönnyítve dolgomat :)))))) Fényképezés közben arra gondoltam, mennyire unalmas lenne ez a pillanat, ha egyedül lennék :)))))) Úgyhogy beletelt pár órába, amíg ezek a képek elkészültek :)))))
No comments:
Post a Comment