Stairs

 feküdt a lépcsőn, pont passzol hosszúságilag :) Mondtam neki, várj, maradj ott (annak az esélye, hogy tényleg ott is marad az esetek nagy többségében egyenlő a nullával), de csodával határos módon maradt. Hoztam a hugit, meg a kamerát. :))) Hugit felfektettem a fölötte lévő lépcsőre, mondom ha gurul, puhára esik :))))) és közben fél kézzel fogtam, másikban a fémyképező. Elég érdekes pozitúrában kellett fénképeznem, de végül is sikerült. Első képen nem nagyon volt meg a fókusz, elveszett, valahol félúton, de aztán megtaláltam. Mire ez megtörtént, kisfiam kámfort játszott, eddig tartott a türelme irányomban :))))